A víz szükséges mennyisége a testben a hormonháztartás "melegétől" és az emésztés erejétől, sebességétől, a test belsejében levő vizek akadálytalan keringésétől függ. A kevés víz éppúgy ront az anyagcserén, mint a túl sok. A nagy mennyiségű felesleges víz, nemhogy segíti az anyagcserét, hanem mind az emésztést, mind a salaktalanítást nehezíti. A test így "koszos" vizet halmoz fel a bőr alatt, mely narancsbőr formájában éppúgy megjelenhet, mint ahogy enyhe ödémásodás is előfordulhat. Ezen vízfelhalmozódások zsírrétegnek tűnve arra buzdítják a már így is rossz anyagcserével rendelkező embereket, hogy még több vizet igyanak, úgymond a salaktalanítás végett és minél több nyers zöldséget fogyasszanak ugyanezért. Mindkét tett a helyzet súlyosbodását vonja maga után és elősegíti az ördögi kör kialakulását, melyet az adott illető a "még a víztől is hízom" lemondó legyintéssel konstatál. Pedig fején találja a szöget: valóban "hízik" a víztől... A felhalmozódott vízréteg, ödéma különböző testtájakon jelenhet meg. Ha a felső testen jelenik meg akkor a Tüdő terhelődik túl a nedvességtől, ha a lábakon, akkor a Lép (emésztés), vagy a Vese (hormonháztartás) szenved zavart. A két, lábon található ödéma úgy különböztethető meg, hogy ha az ujjnyomot megtartja nyomás után, akkor a Vese, ha nem, akkor a Lép zavara okozza a problémát. Mindhárom eset más kezelést ill. étrendi és életvezetési változtatást kíván meg. A víz tehát a barátunk. Úgyannyira, mint a tűz. Mindkettő életet ad és mindkettő pusztíthat, ha felelőtlenül, ésszerűtlenül, tudatlanul élünk/visszaélünk vele...
Utolsó hozzászólás