Ez ostobaság... Az ember a Földre azért születik, hogy válasszon jó és rossz között, a szeretet és az önzés között. Egy kisbabánál önzőbb teremtmény nincs  a Földön. Ennek így kell lennie. Ha nem így lenne, a baba folyamatos hiányok mellett, nem tudna megfelelőképpen fejlődni testileg. Ám három éves kora körül valami történik.

A gyermek el kezdi felismerni, hogy ő a szüleitől külön entitás. Megtanul nemet mondani és egyéni szokásokat kialakítani tudatosan. Már játszik a "nem" szócskával és szégyenlősködni kezd. Ráébred arra, hogy ő elkülönül ettől a világtól. A szellem világában ismeretlen állapotba került és ehhez alkalmazkodnia kell.
 Ekkortól tanulja meg, hogy másnak is vannak igényei, fájdalmai és gyengeségei. Mostantól megtanul ezekre figyelni. Ez a folyamat addig tart, míg csak ezen a Földön él.
 Ha sikerül a jót választania, egyre jobban lemond saját igényeiről a másik javára. Egyre inkább megszabadul önzésétől és a szeretet betölti őt. Élete végén pedig úgy megy el ebből a világból, hogy dicsőség várja, mert megharcolta a harcát a Szeretetért.
 Ha nem sikerül a jót választania, akkor megmarad önző énjénél és úgy hal meg, hogy szíve kapuját sosem sikerült kinyitnia.
 Visszatérve a képhez. Látható tehát, hogy az ember a szeretetében állandóan fejlődik, vagy egy helyben toporog, ám önzése csak azért lesz nagyobb, mert tudatossá válik.
Nem szabad tehát általánosítva minden felnőttet szeretettelennek és minden gyermeket szeretettel telinek bélyegezni. A gyermek őszinteségben valóban legyőzi a felnőttet sokszor, de a felnőtt tudatos, szolgáló szeretete, minden erőnél hatalmasabb.
A szeretet értékét a tudatosság adja. Tudatosan kell dönteni a lemondás mellett és a másik igényeit elfogadni.

Ekkor olyan lesz az ember, mint Isten.

Ez az ember Istenségének a titka: a szolgáló szeretet mellett való tudatos döntés minden helyzetben.
 A kép szövege azt sugallja, hogy minden felnőtt önző és egoista és ez természetes rendje a dolgoknak, mert a gyermek még csodálatos lény, ám később a világ elrontja őt és megkeseredett, magának való, rossz semmirekellővé válik.
 Ez csak az egyik lehetőség!
Itt a Földön nagy nehézségek és küzdelmek nemesítik a lelket, ha önmaga is akarja. Ha ez mellett tudatosan dönt.
Ez itt egy szeretet tanpálya, hiszen a lemondások gyakorlásának ideális helye.
Ha valaki mégis rossznak tapasztal mindenkit maga körül, az azért lehetséges, mert még maga sem nőtt fel...
Hinni kell az emberi jóakaratban és a szolgáló szeretet útját járni! Ennyi az egész és az ember megismeri isteni mivoltát, felnőtté érik...

Wlacsil Zoltán

wperx@freemail.hu

Budapest, 2013.04.06.