Akkor csak néhány szó az imáról.

Az ima különbözik a többi szellemi tevékenységtől, úgy mint agykontroll, vizualizációs technikák, relaxációs módszerek, meditáció, stb.

Az a fő különbség, hogy ez egy páros tevékenység, egy beszélgetés. 

Beszélgetés a Valóságos Istennel, istenséggel.

Amennyire nem szeretnénk mi sem, hogy a gyerekünk különböző technikákat vessen be céljai eléréséhez, ha velünk beszél, éppúgy tiszteletlenség és fájdalmat szül, ha ezt mi tesszük Isten felé. Isten a közvetlen, gyermeki, egyszerű szavakat szereti.

A technikák, hogy így, vagy úgy beszélj vele, ha ezt, vagy azt akarod Tőle, lealacsonyít téged is és Belőle kívánságteljesítő automatát igyekszik csinálni.

" A te igened legyen igen, a nemed pedig nem! A többi a Sátántól való."

Ez Isten véleménye ezekről a technikákról. 

Az imának több módja, szintje létezik.

Az elsőt nyelvimának nevezzük. Ez egyszerű halk, vagy hangos beszélgetés Istennel.

Ilyenkor még a tudatosság nagyon erős és sokszor kéréseket, fohászokat fogalmaz meg ez a beszélgetés. Sokszor nem is beszélgetés, csak beszéd, miközben az imádkozó csak reméli, hogy hallják, meghallgatják. 

Ennek fejlettebb változata a dicsőítés.

A röpima és a fohász is ide tartozik.

A második lépcsőfok a szív imája.

Ez már nem hangos szavakból áll és legtöbbször érzelmekkel telített.

Ide sorolhatóak a mantrák és pl. a rózsafűzér ima.

A szavak mögött már sokkal több bújik meg, mint a kimondott szavak értelme. A szellem belesimul Isten tenyerébe, az érzelmek elcsendesednek. Ezek az imák időben is hosszabbak, mint a nyelvimák és néha a szemlélődésbe csúsznak át.

 A következő szint tehát a szemlélődés. Ilyenkor már nincsenek gondolatok. Az ember szelleme, érzelmei teljesen elcsitulnak és csendes szemlélődés alakul ki.

Az ember feloldódik Isten jelenlétében.

 Már nincs igazán gondolat, csak olyasmi érzés, mint mikor a szerelmesek csendben egymást ölelik és szó nélkül érzik, hogy mennyire fontosak egymás számára. Egy öreg paraszt bácsi fogalmazta meg ezt a legjobban: "Ő néz engem és én nézem őt. Nekünk ez elég..."

 Ha erre a szintre ér a kapcsolat Istennel, akkor már a kérő imáknak nagyon kevés hely jut az állandó szemlélődés mellett.

 A szemlélődés ugyanis nagyon hosszú ima.

Az a legjobb, ha szépen lassan átcsúszik az eggyé válás imájába, amikor már sosincs vége a szemlélődésnek és Isten jelenléte állandó valósággá válik az egyén számára.

 Itt már nincs Te és én, csak Mi. 

Nem véletlen, hogy az imában igazán járatos emberek az Isten és ember kapcsolatát inkább írják le szerelmes együttlétnek, mintsem gyermek és szülő köteléknek.

Kicsit olyan állapot ez, mint amikor a kicsi lányka szerelmes lesz az apukájába, őt olyan nagynak, hatalmasnak és csodálatosnak látva. 

Az ima végső célja tehát az egyesülés már itt a Földön.

Az egyesülés pedig nem ismer álságot, hiszen az hazugság eleve kizárja az őszinte egyesülést.

 Az ima lépcsőfokait nem lehet akarattal legyűrni. A szeretetre való képesség adja a különböző szintekre való érettséget is.

Vannak, akik úgy születnek, hogy a szemlélődő ima a vérükben van és szinte másképp nem is tudnának imádkozni.

Vannak, akik a nyelvimától sosem fejlődnek tovább. Ez azonban nem verseny, mert tudni kell, hogy Isten nem személyválogató! Minden gyerekét egyformán szereti.

Egyszerűen csak az utak különbözőek, amiket át akar élni a teremtményei által és meg akar tanítani a teremtményeinek.

Mindannyian törekedjünk hát az imára. Olyanra, amilyen a mienk és tárjuk ki közben a szívünket annyira, amennyire csak tőlünk telik!

Őszintén, gyermeki alázattal, rajongással, szeretettel, egyszerűséggel, gyermeki hittel, ragaszkodással. 

 Az ima olyan dolog, amit gyakorolni szükséges.

Nem azért, mert fejlődni kell, hanem mert egyszerűsödni, megnyílni, megalázkodni, csendben lenni, csak szeretettel hallgatni nem megy egyszerűen az embernek.

 A legjobb, ha van egy csendes sarkunk és egy meghatározott időnk, amit erre és Neki szánunk.

 Az ima akkor a lélek lélegzete lesz. Olyankor kicserélődik az e világi felhalmozódott rossz és salak, a Mennyei friss, éltető levegőre és ételre. Ezt kívánom mindenkinek: éljen már e Földön a mennyországban! :-)

Wlacsil Zoltán

Budapest, 2013.01.26.