Forrás: Sedró Ágnes

A természet számtalan lehetőséget adott a kezünkbe, ha a levegő kellemesebbé tételéről van szó, tulajdonképpen csak kicsit szét kell néznünk a kertben, és máris az illatosítók egész tárházával találjuk szembe magunkat. A lakás levegőjének frissítése eleve könnyen oldható meg a növényekkel, mivel ezek az általunk kilélegzett szén-dioxidot szívják be és friss oxigént bocsátanak ki helyette, ezáltal már a puszta létükkel is javítják a levegő minőségét. Tudatos összeállítással azonban a hatást még fokozhatjuk is, ehhez adunk a következőkben néhány tippet.

Mostanában, ahogy beköszöntött az ősz és egyre inkább lehűl a levegő, jólesik valami olyan, ami illatában is melegséget hordoz, ezért ilyenkor bátran használhatjuk az illatos fűszereket. Tegyünk az asztalra egy vastag héjú narancsot, amibe szúrjunk egy csomag szegfűszeget. Nemcsak a meghitt téli esték hangulatát teremti meg az illata, de dekorációs szerepe sem elhanyagolható. Hasonlóan téli illatot áraszt a szárított alma, amihez nincs más teendőnk, mint a radiátorra tenni néhány szem félbevágott almát. Ha túl forró a radiátor, tegyünk rá egy falapot, hogy az alma ne süljön, csak lassan illatozzon. Még jobb, ha egy kevés fahéjjal és őrölt szegfűszeggel is megszórjuk.

Ugyancsak a télhez kapcsolódik a fenyőillat, ehhez kiváló segítség a karácsonyi szezonon kívül a fenyőszesz, amelyet készen is megvehetünk, de akár magunk is előállíthatjuk tiszta borszesz, kevés fenyőoldat, borókaolaj, citromolaj és ecetéter segítségével, egy kis vaníliával kerül fel a pont az i-re. Ha van igazi kandallónk, a szárított angelikagyökér ecetbe áztatva, majd apróra felvágva rászórható a parázsra, fantasztikusan frissíti a levegőt ez az üde illat.

Idén már késő előkészülni, de jövő tavasszal és nyár elején hasznos lehet néhány csokorra elegendő levendulát, rezedát szedni, és kiszárítva egész évben jó szolgálatot tesz egy tüllzsákocskában a szekrénybe akasztva: nemcsak jó illatúak lesznek a ruhák, de a moly menekül előle. Ha már szóba kerültek a tüllzsákok, mást is tehetünk bele, ami frissen vágva kellemes illatot áraszt, persze mielőtt a zsákba kerül, előtte ki kell szárítani. A zsákot akár magunk is megvarrhatjuk néhány öltéssel, és ne felejtsék, minél szellősebb az anyag szövése, annál jobban engedi ki az illatokat belülről. Használhatunk szárított és porrá tört virágokat, például ibolyát, rózsát, szegfűt, kiegészítve narancshéjjal, és pár csepp alkohollal, ami aktiválja az illatokat.

De nemcsak alkoholba, hanem olajba is tehetünk növényeket, ekkor házi illóolajunk tényleg pontosan olyan lesz, amilyennek mi megálmodtuk, nem kell kompromisszumokat kötni a készen kapható illatkompozíciókkal. A virágot finom szemcséjű sóval kell megszórni (ez tartósítja), majd egy agyagfazék aljába felváltva kell lerakni egy sort az így előkészített virágból és egy tiszta olívaolajba mártott gyapotrétegből, míg az edény megtelik. Légmentesen lezárva két hétig kell „érlelni” meleg helyen, majd az aljára lecsurgó olajat leszűrni és máris kész a csodás illatszerünk.

A lehetőségek száma végtelen és még hosszan lehetne sorolni, de valójában minden csak fantázia kérdése. Próbálkozzanak, kísérletezzenek bátran, és húzzák ki magukat büszkén, ha a vendégségbe érkező barátnő megkérdezi: „hát ezt az illatosítót meg hol vetted?”