Hagyományos kínai gyógyszerészet 1:ermőhely és begyűjtés 

Kína nagy területen való elhelyezkedése révén változatos éghajlattal rendelkezik. Míg északon hideg, addig délen trópusi, szubtrópusi éghajlatú. Ezen kívül hazánkhoz hasonlóan mérsékelt éghajlattal is rendelkezik.

Kína körülbelül akkora, mint Európa és Észak-Afrika együtt.  A gyógynövénygyűjtésnek a nagy területi és éghajlati viszonyok különbözősége miatt óriási jelentősége van. Más-más gyógynövény más-más területen terem a legjobban, hatóanyagtartalma ezért magasabb lesz az adott helyen felnőve, mint máshol termesztve. Például ilyen az északkeleten termesztett ginseng, a rehmania, mely Henan tartományban a legmagasabb a belértékű. A citrushéj-mandarinhéj pedig Kanton tartományban a legjobb.  A hagyományos kínai orvosok úgy találták, hogy az akupunktúra a szervezet kétirányú szabályzómódszerének tekinthető. A szervezetet arra vezeti, amerre kell. Például a bélperisztatikát fokozza székelés után 1-3-6 órával, egyre fokozottabban. A gyógynövényekre másként tekintettek, mivel ezt bevisszük a szervezetbe. Tapasztalataik és kutatásaik alapján a gyógynövények a yin-yang állapotot viszik valamerre. Amelyik gyógynövény yinebb az embernél az yin irányba, amelyik yangabb az embernél az yang irányba visz. A begyűjtés során a következő részeket szedik össze:-         növényi alapanyagot-         egész növényt-         levelet-         virágot, virágport-         gyümölcsöt, magot-         gyökeret, gyökértörzset-         fakérget, gyökérkérget-         állati eredetű anyagot-         ásványi eredetű anyagot A begyűjtés után az előbbiek feldolgozásra kerülnek. Erre azért kerül sor, hogy módosíthatóak legyenek a bennük lévő alapanyagok. A feldolgozási eljárások céljai:-         egyszerű tisztítás-         konyhakész állapot létrehozása, lefőzésre kész-         leszárítás napon vagy árnyékban-         kellemetlen ízek, szagok eltávolítása, szagtalanítás, íztelenítés-         mellékhatás csökkentés-         hatás fokozása-         hatás változtatása-         meridián csatornába irányítás  Termőhely és begyűjtés

Az előkészítési eljárások szintén módosítják az egyes gyógynövények hatásait.

Megkülönböztetünk:

-         tisztítást, darabolást

-         áztatást, sósvizes áztatást, öblítést, lágyítást

-         pirítást, hevítést, mely általában wokban történik. Ennek az eljárásnak három változata van:

- sárgára pirítás: a növény külseje sárgára pirul, enyhíti a gyógyhatást, mellékhatást

- sötétre pirítás: enyhíti a gyógyhatást, mellékhatást

-szenesre pirítás: külseje fekete lesz, belseje sárgásbarna. Ez vérzéscsillapító hatással ruházza fel ez az eljárás a gyógynövényeket. Például a véres hasmenést csökkenti.

-         nedvvel való pirítást, sütést. Ekkor segédanyaggal pirítunk, ilyen a méz, az alkohol, az ecet, a gyömbér, a só, a sós víz. Például száraz köhögésnél, a mézzel való pirítás nedvesíti a tüdőt. Nedves köhögésre tilos mézet használni.

  Gyógyszertermészet elmélet: 

A gyógynövényeket az öt elem elmélethez is kapcsolják, illetve megfigyelték, hogy mely gyógynövény milyen hatást fejt ki. Természetesen kóstolás alapján is kategórizálták ezeket.

1.      Hűvös, hideg, meleg, forró:

A hideg természetű gyógyszer levezeti a tüzet, tisztítja a mérget (szélsőséges állapot).

A meleg gyógynövény erősíti a yangot, melegíti a csatornákat.

Ha tovább finomítjuk a kategóriákat van nagyon hideg, nagyon forró, enyhén hűvös és enyhén meleg kategória.

A gyömbér forró természetű, hideg állapotokon segít.

Forró állapotokhoz gipszkristályt használhatunk, mely nagyon hideg természetű.

2.      Csípős, keserű, édes, savanyú, sós:

Mindegyik más-más hatással bír.

a.      Csípős: mozgat és szétszór: qi és vérpangást old. Kifelé szór, izzasztó hatású.

b.      Édes: pótol, harmonizál, enyhít: ha qi vagy yin hiányos a szervezet édes vízzel pótolhatok. A ginseng az eredeti qi-t pótolja. A rehmania pótolja a yint és vért.

Enyhít qi feszességet, görcsös állapotokat, fájdalmat.

c.      Savanyú: összehúz, behúz: ha például a tüdő qi gyenge és szétszóródik savanyúval összehúzhatjuk. Ezt a hatást használhatjuk vizeletvesztéskor, qi hiányos állapotban, valamint nőgyógyászati qi hiányos állapotban. Táplálja a nedveket.

d.      Keserű levezet, szárít, keményít: a fellángoló tüzet levezeti, tisztítja a hőt, feltörőt levezeti (hányás, köhögés). Székrekedésnél átjárhatóvá teszi a beleket. Szilárdítja a yint. Hiányos tűznél, üres tűznél használható.

e.      Sós: levezet és lágyít. A sós íz nedvesíti a beleket, székletet. Lágyítja a csomókat és duzzanatokat. Feltörő tűzet levezeti, nyálkát és keményet oldja. A sós a vesébe hatol.

3.      Semleges íz: kiszivárogtat és könnyít. A felgyülemlett vizeket és nedves ártót kivezeti vizeletretenciónál, oedémánál.

4.      Fanyar íz: a savanyú kategóriája. Összehúz, de nem táplálja a nedveket.

A gyógynövényeknek és gyógytermékeknek felemelkedő, lefelé menő, kifelé lebegő és befelé süllyedő hatása van hasonlóan a qi mechanizmus alapvető irányaihoz.

Például a tüdő qije felfelé megy, a gyomor qije lefelé megy. Az izzadás túlzott kifelé irányultság. A klimatikus ártó pedig a bőrön keresztül hatol befelé.

A qi mechanizmus metaforája a szervezet élettani funkcióinak.

Ami felfelé és kifelé megy az yang természetű.

Ami lefelé és befelé megy az yin természetű.

A virágok, levele, gallyak, héjak, kérgek felfelé és kifelé mennek.

A magvak, gyümölcsök, ásványok, kagylók lefelé és befelé irányulnak.

A fel-le mozgásokat a gyógynövénnyel és annak elkészítési módjával tudjuk befolyásolni.

Például amit szesszel készítünk az szét fog szórni. Amit ecettel készítünk az összehúz, összegyűjt. A sóval való elkészítés pedig lefelé mozgat.

 Meridiánba térés: 

Ez azt jelenti, hogy egy adott gyógyszer melyik csatornába megy, milyen hatással bír. Például ami a szívdobogást gyógyítja az a szív csatornába megy.

Nem csak hatás alapján, de szín, íz, illat alapján is osztályozzák mi melyik csatornába megy. Például édes, sárga a lépbe. Fehér, csípős a tüdőbe, vastagbélbe. Keserű, piros szívbe, vékonybélbe.

 Toxicitás: 

Régebben a gyógyszer és a méreg szót együtt használták a gyógynövény szó meghatározására. Ez azért van, mert a gyógyszer azért gyógyít, mert mérgező. Ez a mérgező természet azért van, a qijük elhajlik, félrehajlik egy irányba.

A gabonák és az ételek qije középen van, ezek a táplálékok. A szervezet eredeti qijét táplálják, töltik fel.

Aminek qije van elhajlik, az gyógyhatású és elmozdítja az ember eredeti qijét valamerre. A betegség a szervezet yin vagy yang többlete illetve hiánya.

A toxicitás fokozatai:

-         enyhe méreg

-         méreg

-         nagy méreg

-         nem méreg

Például hideg betegségnél minél melegebb a gyógyszer, annál mérgezőbb. A sisakvirág nagyom forró, tehát mérgező.

 Feltesszük ilyenkor a kérdést, vajon mi okozhatja a mérgezés kínai gyógyszerek esetében?

-         ez lehet a nem jól kiválasztott mennyiség

-         a hamisított gyógynövény

-         az előkészítési eljárások nem megfelelő módja, mely során a kellemetlen mellékhatásoknak enyhülnie kellene. Például az előbb említett sisakvirágot háromnegyed órával hamarabb kell elkezdeni főzni, mit a többi összetevőt.

-         az összeférhetetlenség

Keverés, párosítás: 

A kínai gyógyszerek multikomponensű készítmények, melyekben mellékhatást semlegesítő hatóanyagok is megtalálhatók.

Például ha a betegnél pótolni kell, akkor nem elég csak a pótlás, mert az megrekesztheti a qit. Ezt oldani kell valamivel.

Ha például hosszú időn át szükséges gyógyszerelni a pácienst, akkor kiegyenlített gyógyszerhatásra kell törekedni.

1.      „Egyedülálló”: előfordulhat olyan betegség, amikor szükség van arra, hogy bizonyos gyógynövényeket önmagában alkalmazzunk, pl. nagy vérzésnél után a ginsenget.

2.      „Kölcsönös szükségeltetés, igénylés”: ha két egyenrangú összetevőt alkalmazunk együtt pl. két köhögéscsillapítót, akkor hatásuk felerősödik, ilyen hatású az ephedra és a fahéj együttes hatása.

3.      „Kölcsönös segédlet”: ez azt jelenti, hogy használunk fő alapanyagot és mellé segédalapanyagot. Például a kínai csüdfű erősíti a lépet, testfelszín felé megy, az ödémán segít. Ehhez, ha hozzáadjuk a poriát, ami szivárogtatja a nedvet, segíti a vizet, akkor léphiányos ödémán segíthetünk.

A két komponensnek eltérő hatása van, viszonyuk alá-és fölérendelt.

4.      „Kölcsönös pusztítás”: ez nem negatív, hanem segítő hatásra utal. Az jelenti, hogy az egyik komponens a másik egy bizonyos hatását „megöli”. Például a pinella mérgét megöli a gyömbér.

5.      „Kölcsönös undor”: egyik komponens kioltja a másik hatását. Például a retekmag kioltja a ginseng hatását.

6.      „Kölcsönös vétek”: Két semleges növényből méreg lesz.

A párosításnak vannak szigorúan betartandó tilalmai is. Ilyenkor tilos együtt alkalmazni bizonyos gyógynövényeket.

  Tilalmak: 

1.      Szindromák tilalmai: ha hiányosnál nagy véreztetést alkalmazunk rosszabbul lesz a beteg.

Ha már van izzadás, akkor nem izzasztunk jobban, mert rosszabbul lesz a páciens.

Az édes erősít, pótol, de ha túl sokat adunk belőle, annak nincs jó hatása. Ha nem hiányos esetben alkalmazzuk, az édeset, hanem pl. nedves tüneteknél, az még jobban megrekeszti a qit.

2.      Tilalmak terhesség esetén:

a.      elővigyázatosságból nem adunk olyan gyógynövényeket, melyek átjárhatóvá teszik a csatornákat, áttörik a pangást. Erős qi és vérmozgató hatásúak.

Nem adunk csípős, forró gyógyszereket, ami qi pangás oldó hatással bírnak.

b.      tilos: erősen mérgező gyógynövények alkalmazása.

Adagolás, étel-ital tilalmak: 

Az adagolás az összetevő milyenségétől függ. Friss gyógynövényből sokat használunk, ez általában 30-60 gramm közötti mennyiség szokott lenni. Ha nagyon értékes vagy nagyon mérgező az alkotórész, akkor pár grammnyit használunk csak.

A fő gyógyszer az amelyből a legtöbbet tesszünk a készítménybe, tehát a mennyiség is tükrözi a fontosságot.

5 év alatti gyerekeknél negyed adagra, 5 év felettieknél fele adagra van szükség.

Általában 5-15 gramm az általánosan használt mennyiség, de fém, kő, kagyló esetén 30-50 gramm a szokásos.

Az összetevőkből készíthetünk főzetet, tablettát, golyót, port. A főzetet a páciens otthon készíti el, az orvos által adott instrukciókat követve.

A főzőedénynek is speciálisnak kell lennie. Régen anyag vagy kerámiaedényben történt a gyógynövénykészítmény főzése. Vasat, rezet már akkor sem használtak. Ma már rozsdamentes acéledényben történnek az előbbiek.

Mivel a tiszta víz nagy kincs volt, a régi orvosok előírták, hogy csak esővizet, kiolvadt vizet, kútvizet lehet használni. Ma szerencsére a sima csapvíz is használható.

A főzés történhet mérsékelt vagy erős tűzön. Először erősön, hogy jól felforrjon, aztán lassú tűzön.

A főzés előtt áztatni kell fél óráig, majd fél óráig főzni és hagyni kihűlni, majd még egyszer le kell főzni, legvégül pedig összeönteni. Így jön ki a napi adag.

A fémeket, ásványokat, kagylókat előfőzni szükséges, mivel nehezen jön ki a hatóanyag.

Utólag kerülnek a főzetbe az illóolajok, menta, lonc, virágok és levelek. Körülbelül 5 percig főzzük ezeket.

A szúrós, tövises gyógynövényeket, kis magokat, köveket, porokat becsomagolva főzzük.

Különfőzést például a ginseng esetén alkalmazunk, mert nagyon értékes.

Fel is oldhatjuk az összetevőt, például szamárbőrzselatin készítésnél.

Folyt. Köv.

Dr. Yu Funian