Szerintem botorság a minden áron való szintetizálgatása a vallásoknak a relatív béke kedvéért. A relatív dolgokra senki sem épít egy életet. A személyes hit nem lehet ingatag, képlékeny, mert az olyan, mint a fövenyre épített ház. Nem hiszek az ökumenében és senki más sem, aki életét egy szellemi, lelki útnak szentelte. Aki mégis ezt állítja, az önmagának is hazudik, vagy még nem köteleződött el igazán.
Én a SZERETETBEN hiszek. Abban, hogy az EMBERT kell respektálni, elismerni, és tisztelni, bármilyen úton jár is.
lehet, hogy vallásában semmi tisztelendőt, vagy szépet nem látok, Ő maga viszont a Teremtő gyermeke. Nekem testvérem, Istennek gyermeke. Király és Isten álruhában. Minden tisztelet, szeretet és figyelem megilleti tehát.
Egyszerű példa. Egy sátánista testvérem vallása a sátánizmus. Vajon méricskélni fogom, hogy ebből mi is hasonlít az én vallásomhoz??? Távol álljon tőlem!
Őt magát azonban nem vethetem el, mert ha én születtem volna hasonló csillagzat alatt és engem értek volna azok a benyomások, élmények, mint őt, akkor tán én is sátánista lennék.
Ezen megfontolásból tisztelnem, szeretnem, becsülnöm kell őt, a vallásával ideáival viszont semmiféle közösséget nem vállalhatok.
Azt is kár méregetni, hogy ugyan melyik vallás ér többet? Értelmetlen ez a kérdés. Senki emberfia nem él a földön, aki teljesen tisztán látna a túlvilág kérdéseiben.
Az EMBER számít, aki a vallása útján, eljutott valahová. Ha az számomra becsülendő és értékes hely, akkor az Ő útja vállalható előttem is.
Gyümölcseiről ismerszik meg a fa...
Szerintem
Wlacsil Zoltán
2012.12.08.
Kommentáld!