"A Szabadság drága kincs, gyötrő vágy..." (Unique)
Szerintem...
A világgal az a baj, hogy nehéz benne szabadnak lenni...
Pedig mindenki megpróbál szabaddá válni... És ez a törekvés általában rabul ejti őket...
A társadalmak egyik mágikus erejű politikai jelszava mindig is a
"Szabadság" volt... Még a kommunizmus fő jelszava is ez volt... De
létrejött-e valaha is olyan társadalom, ahol az Ember valóban szabad
lehetett? Az Ember elolvasta Marxot, és mélyen egyetértett vele, mivel
szabaddá akart válni... Aztán harcolt egy jobb világért, és egyszer csak
rájött, hogy egy olyan kollektivizált hangyabolyban él, ahol minden
lépését megfigyelik...
Az Ember néha éveket tölt el azzal, hogy
kitanuljon egy jó szakmát, s hogy később, ennek segítségével szabaddá
tegye önmagát... Ha jól keres, felcsillan a szabadság reménye is...
Például, vehet magának egy nagy autót... Mert már önmagában az, hogy meg
tudja venni az autót, a szabadság egy formája, ugye? Az autó szabaddá
tesz, mert nem kell villamos jegyet váltanod, és olyan emberekkel
utaznod, akikre egyáltalán nem is vagy kíváncsi...
De aztán...
Az autóba tankolnod kell... Fizetned kell utána a kötelezőt meg a
súlyadót... És ezért dolgoznod kell... És megbeszélésekre kell járnod...
És egyszerre csak azon kapod magad, hogy reggeltől estig az autódban
ülsz... Rohangálsz jobbra-balra... Mindig híján vagy az időnek... És az
autód rabjává váltál... Nem szállhatsz ki belőle kedvedre... Az, amitől
szabaddá kellett volna válnod, a börtönöddé vált...
Az emberek
gyakran fogják magukat, és vesznek egy nagyképernyős tévét, száz
csatornával... Mert a száz csatorna, a választás szabadságával
kecsegtet... Aztán fizetik a tévé részleteit, és a kábelszolgáltató
havonta esedékes csekkjeit... És dolgoznak érte... A tévét pedig csak
ritkán nézik... Mert nem marad idejük rá...
És az emberek
politizálnak... Mert demokrácia van... És a demokráciában olyan
"szabadságjogaid" vannak, hogy megválaszthatod a saját vezetőidet (akik
viszont, csak ritkán, nagyon ritkán teszik azt, amit te is szeretnél!)
Érdekes, hogy arra nem is gondolnak, hogy ténylegesen szabadok-e a
választásaik...
Például... Ha boltos lennék, nekem mindegy lenne,
hogy melyik üdítőt adom el neked... A piros címkést... Vagy a kék
címkést...? Választhatsz!!!
De bármelyiket is választod, az én árumat vetted meg... És ez nekem elég... :D Hát... Valahogy ilyen a demokrácia is...
Azt hiszem, hogy a Szabadság álom... És az álmok az elmében
születnek... Csak az elme lehet ténylegesen szabad... A gondolat áthatol
a falakon, és elér a világ távoli pontjaira is...
De minél
inkább szabaddá akarsz válni... Minél keményebben küzdesz a
szabadságodért, annál tömörebbé, és edzettebbé teszed a rácsokat magad
körül...
Forrás
Gónosz Sándor
Komment:
Szerintem
a gondolatok sem szabadok, hiszen mindig behatárolják az adott egyén
gondolkodásának korlátai... A szabadság abban rejlik, hogy lemondasz a
szabadságodról, ha úgy hozza a helyzet. Ezt azért teheted meg, mert
kevés VÁGYAD van. Az embereket nem
külső dolgok teszik rabbá, hanem a VÁGYAIK. Ha ezekről a vágyakról le
tud mondani, a vágy megszűnik és vele együtt a rablánc is lehull. Minél
kevesebb a vágy, annál kevesebb a lánc. Aki nem fél semmitől, mivel
lehet azt szorongásra bírni? Aki nem szorong sosem, hogyan lehet
megfélemlíteni? Aki megelégszik a szükségessel, hogyan lehet azt
gyarlóságokra rávenni vágyain keresztül? Az igazi szabadság belülről
fakad. Ahogyan a rabláncok is. Mikor felismerte valaki, hogy vágyainak
mi a gyökere és ezt a sérülését begyógyította, a vágya megszűnik. Mikor a
vágya megszűnik, már nem érez késztetést a kielégítésére és a késztetés
hiánya őt megfoghatatlanná teszi. A vágyak a hiány érzet megjelenésével
járnak. A hiány fájdalmakat szül és ezen fájdalmak látszólagos
gyógyítása a vágyak kielégítése. Tehát a vágy egyszerűen egy seb a
szellemen, lelken, ha kielégíthetetlen. Ezen sebek fájdalmait sózzák
minden nap a lélektelen kufárok, akik a vágy adójából élnek. A megoldás
csak a vágy forrásának megismerése, a lélek meggyógyítása lehet. Ha ez
sikerül, a vágy elhal és az ember szabaddá lesz.
SiHing Hou
Kommentáld!