Vemhes marhák és a modern tej

Forrás: Harvard Magazine, May-June 2007

Fordította: Havasi Ágnes

Az ember a legtöbb ösztrogént a tejjel és tejtermékekkel veszi magához. Miközben gyanakodva méregeti a műanyagpalackból kioldódó ösztrogénszerű anyagokat vagy a növényi eredetű ösztrogént, az egészségesnek hirdetett tej a legveszélyesebb.

A tej, amelyet manapság fogyasztunk, talán mégsem a természet csodaeledele - állítja Ganmaa Davaasambuu, mongol orvosnő, a Radcliff Továbbképző Intézet kutató ösztöndíjasa. Jóllehet a tudományos közösség nagy érdeklődést tanúsít a növényvédőszerekben megtalálható biológiailag aktív anyagok hatásai iránt, Ganma szerint nem sok figyelmet fordítanak a táplálékunkban jelenlévő ösztrogénekre, amelyek pedig sokkal nagyobb mennyiségben fordulnak elő, és könnyebben a szervezetbe is jutnak, mint a környezetben előforduló ösztrogének. Meggyőződése, hogy a nagyüzemi tejben lévő hormonok magas szintje ártalmas lehet az emberi egészségre. Az ösztrogének és egyéb növekedési faktorok összefüggésbe hozhatók a hormonfüggő ráktípusok kifejlődésével, pl. a prosztata, a here, a petefészek, a mell és a méh daganatos betegségeivel.

A szkeptikusok azt állítják, hogy az ember évezredek óta fogyaszt tejet minden gond nélkül. A modern tej viszont más, véli Ganmaa. Nem a szarvasmarha-növekedési hormon (BGH) aggasztja (vizsgálatából kizárta a BGH-val etetett teheneket), hanem az, hogy a tejet adó tehenek a tejgazdaságokban alkalmazott mesterséges megtermékenyítés és a speciális téli takarmány hatására az év 300 napján adnak tejet és vannak vemhes állapotban. "A tehenek hasonlóak az emberhez" -magyarázza. "Ha vemhesek lesznek, a vérükben, a tejükben és a vizeletükben megnő az ösztrogénszint. [Az embernél végzett terhességi tesztek hasonlóan megnövekedett hormonszinteket mutatnak ki.] Ez gondolkodóba ejtett: ha a tehenek folyton vemhesek, tejükben nyilván igen magas a hormonok szintje."

Míg környezet-egészségügyi doktori címének megszerzésén dolgozott Japánban, Ganma vizsgálni kezdte ezen természetes hormonok gyakoriságát és hatásait. Szülőhazájában, Mongóliában még a régi szokás szerint fejik a teheneket, ami egészen az 1920-as évekig nyugaton is dívott: a legeltetett teheneket csak új vemhességük első három hónapjában fejik. A nyers tej csak tizedannyi progeszteront tartalmaz, mint amennyit Ganmaa kollégáival a japán tejben talált.

Ganmaa Davaasambuu, mongol orvosnő a kémiai anyagokkal rákossá tett laboratóriumi állatok megnövekedett tumorképződési hajlamát a tejben megtalálható hormonok magas szintjével hozta kapcsolatba. A mongol nomádok évszakokhoz igazodó fejési gyakorlata biztosítja, hogy a tehenek mindig csak új vemhességük első három hónapjában adnak tejet, amikor a hormonszintjük alacsony. Mivel a modern tejtermelő gazdaságokban a teheneket új vemhességük egész ideje alatt fejik, a tej gyakran sokkal nagyobb mennyiségű biológiailag aktív hormont tartalmaz.

Egy 2002-es tanulmányban, amely 42 országban elemezte a rák és a táplálkozás összefüggéseit, Ganmaa és munkatársai arra a megállapításra jutottak, hogy a legtöbb tejterméket fogyasztó országokban volt a legnagyobb gyakorisága a prosztata- és hereráknak. (2005-ben egy hasonló tanulmányban Ganmaa lényegében ugyanezt mutatta ki a mell-, a petefészek- és a méhnyakrák vonatkozásában is.) 2003-ban kutatócsoportja az előbbi rákfajták egyre növekvő gyakorisága és a megnövekedett tejfogyasztás kapcsolatát vizsgálta Japánban. A második világháború előtt a japánok alig fogyasztottak tejet, és az előbbi ráktípusok gyakorisága is alacsony volt. Az 1950-es években azonban olyan országos iskolai étkeztetési programot vezettek be, amelynek keretében a gyerekek tejet is kaptak. A tejfogyasztás azóta húszszorosára emelkedett, a prosztatarák gyakorisága pedig 25-szörösére nőtt.

Az efféle epidemiológiai vizsgálat persze még nem egyértelmű bizonyíték. Egy 2004-es vizsgálatban azonban, amelynek során patkányokban emlőrákot idéztek elő, Ganmaa és munkatársai arra az eredményre jutottak, hogy a sovány (1% zsírtartalmú) tejjel táplált patkányokban nagyobb valószínűséggel, nagyobb számban és méretben fejlődött ki tumor, mint a vízzel vagy mesterséges tejpótlóval itatott társaikban. Egy 2006-os, szintén patkányokkal foglalkozó tanulmányban bebizonyította, hogy a tejben lévő hormonok biológiailag aktívak az állatokban. A tejjel itatott kifejlett és fiatal patkányok méhe egyaránt súlygyarapodást mutatott - ez kiváló mércéje a táplálék és egyéb anyagok ösztrogénaktivitásának.

Ganmaa a Harvardon eltöltött idejének első évében tudományos segédmunkatárs volt a Közegészségtani Intézetben, Stare epidemiológus professzor és Walter Willett táplálkozásszakértő mellett. Ezalatt kollégáival két úttörő tanulmányt végzett. Az elsőben összehasonlították az amerikai (azon belül is a teljes, a fölözött és a pasztőrözött) tejet a mongol tejjel. A hormonok és a növekedési faktorok az amerikai fölözött tejben és a mongol tejben egyaránt alacsonyak voltak, mivel a hormonok a tej zsírjában vannak. A másik vizsgálatban harmadik osztályos mongol gyerekeknek egy hónapig amerikai tejet adtak. Jó hír, hogy sok, a vizsgálat kezdetén még D-vitaminhiányos gyerek vitaminhiánya csökkent. "A tej sok fontos tápanyagot tartalmaz, többek között B és D-vitamint, valamint kalciumot"- jegyzi meg Gamnaa. Ugyanakkor aggasztó, hogy a mongol iskolások növekedési hormon-szintje 40 százalékkal megnőtt, és a gyerekek egy hónap alatt átlagosan egy centimétert nőttek, ami statisztikailag szignifikáns növekedés volt. "Nem tudjuk, hogy nem marad-e ez hosszú távon is így, esetleg befolyásolva nemi érésüket és serdülőkori fejlődésüket"- teszi hozzá. "Egy hónap túl rövid idő." Harvardi kollégáival most egy kétéves vizsgálathoz próbál támogatást szerezni.

Az eddigi eredmények alapján Ganmaa úgy véli, hogy vemhességük előrehaladott időszakában nem szabadna fejni a teheneket. Ugyanakkor megnyugtató, hogy az amerikai fölözött tej ugyanolyan kevés hormont tartalmaz, mint a hagyományos mongol tej.

Forrás:

http://www.tenyek-tevhitek.hu/osztrogen-kapcsolat-tej-es-mellrak-kozott.htm