"A taoista ösvény nem más, mint a magunkra ébredés és a megismerés ösvénye. Azok, akik rajta járnak, az igazsághoz térnek vissza. Az ösvényen csak lépésenként lehet előbbre jutni. Képzésetek során ezért szakaszonként fogtok előrehaladni, a könnyebb gyakorlatoktól juttok el a nehezebbek felé. Aki a Tao művelésére törekszik, először eredendő természetét kell meglelnie. Az eredendő természet pedig a dolgok eredeti állapota, azaz a „Korábbi Ég”.

Addig kell művelnetek eredendő természeteteket, amíg az zavartalan és ragyogó nem lesz, mert ha eredendő természetünket nem műveljük, érzéseink elvadulnak. A szabadjára engedett érzések pedig olyanok, mint a tigrisek vagy sárkányok. Ha nem tudjátok megszelídíteni ezeket az állatokat bensőtökben, hogyan válhatnátok eggyé az ürességgel?

A Tao forma nélküli. Meg kell válnotok egótoktól, mert az ego a forma és a kötődés forrása. Meg kell tanulnotok, miként fékezhetitek meg a tigrist és a sárkányt, és miként szelídíthetitek meg a majmot és a vadlovat. A vad elme olyan, mint egy majom. Folyamatosan tőrbe csal benneteket, miközben elhiteti veletek, hogy a mulandó a valós. Az önös szándékok olyanok, mint a vadlovak. Elvonnak az eredendő természet tisztaságától és csöndjétől. Ha nem szelídítitek meg a bennetek élő vadlovat és a pajkos majmot, nem érthetitek meg a Föld és az Ég titkait, a Yin és a Yang egyensúlyát, valamint a világegyetemet mozgásban tartó nyugalom erejét.

A szabályszerű ösvény az elmúlásé; a szabálytalan ösvény a halhatatlanságé. A Taóval való egyesülés nem más, mint a szív megszabadítása a vágyaktól és a gondolatoktól, s az üresség állapotában való létezés. Értelmünkkel nem foghatjuk fel a Taót. Közvetlenül a szív által kell megtapasztalni azt."

Wang Chongyang

Az idézet forrása

Eva Wong: A hét taoista mester (Libruna, Budapest, 2005), 44-45. oldal.

„Azt mondják, hogy amikor az ember először megszületett Szent Ragyogás sugárzott belőle, a lépte könnyű volt, mintha repülne. Azután elkezdte kiélni a vágyait, a teste egyre nehezebb lett, a Szent Fénye pedig egyre inkább elhalványult. Ezért azoknak, akik a Daót keresik, nem szabad arra sóvárogniuk, ami másé, nem szabad ott élniük, ahol mások, örömüket tisztaságból és csöndből kell meríteniük, minden ragaszkodástól szabadon. Pusztán az Éggel rokon elemet táplálva, a Földdel rokon elemet pedig visszafogva, az ember Halhatatlanként emelkedik fel az Égbe, ahogy a tűz is fölfelé száll.” Chi Kuan Wen

A taoista tanok fő eszméje, hogy a Dao mindenütt jelen van, így mindent áthat. Tanítása értelmében az ember eredendően birtokolja a Daót, melynek magyarázatát sokszor abban találhatjuk, hogy az ember eredendően jónak született. Tetteinkkel ugyan elfedhetjük azt, de el nem pusztíthatjuk. Aki megkeresi, majd ápolja Eredendő Természetét, azt a Dao támogatni fogja, és Eredendő Természetének teljes kibontakoztatásával elérheti a teljes megvalósítást.

Az ember szabadnak születik, ezért dönthet arról, hogy az Eredendő Természetét is ápolja, vagy csak az emberi természetét. Ez utóbbi idővel elveszíti kapcsolatát az eredendő jóságával, így tehetetlenül magányossá válik, szíve bezárul, és körkörös gondolatai válnak egyedüli valóságává. Az Eredendő Természetünk ápolása az Égtől kapott saját Szellemünk ápolásával kezdődik. Ez egyrészt abból áll, hogy felélesztjük Szellemünket, amit a belső alkímiai folyamattal érünk el, másrészt abból, hogy a felébresztett Szellemünket egyesítjük a Daóval. A taoista megvalósítás összességében e két lépésből áll:

1. az egyén Kis Daójának kibontakoztatása, majd
2. egyesítése a világegyetem Hatalmas Daójával.

Liu Yiming a következőket írja Eredendő Természetünk jóságáról:

A víz jéggé fagy a hidegben, a jég vízzé olvad a melegben. Megfigyelésem alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem más, mint a hétköznapi ember Bölccsé alakulásának Daója.

Először is, az emberi természet alapjában véve jó. Eredetében nincs különbség a Bölcs és a közönséges ember között. A gyűjtött erények energiájának felhalmozása alapján lesz különbség a Bölcs és a közönséges ember között. Ha valaki ápolja a jót, akkor nem veszti el Mennyei Természetét és Bölccsé válik. Ha valaki nem a jót ápolja, akkor elveszti Mennyei Természetét és közönséges emberré válik.

Ha valaki, aki nem jó, elegendő tudást szerez ahhoz, hogy megváltoztassa útját, a hibáktól a jóság felé forduljon, ha elfordul a romlottságtól és visszatér a becsületességhez, ha átitatja önmagát a jósággal, akkor vissza tudja állítani eredetileg adományozott Mennyei Természetét, és közönséges emberből bölccsé válhat.

Ha azok, akik eredetileg jók, de nem tudnak eleget ahhoz, hogy óvatosak és megfontoltak legyenek, a külső körülmények befolyásolják őket és nem megfelelő viselkedést vesznek fel, akkor elvesztik Mennyei Természetüket, és még ha Bölcsek voltak is, közönségesekké válnak.

Azok, akik jók, olyanok, mint a víz, azok, akik nem jók, olyanok, mint a jég. A folyamat, ahogy a Bölcsek közönségessé válnak, és a közönségesek Bölcsekké, ahhoz a folyamathoz hasonlatos, ahogy a víz jéggé, vagy a jég vízzé válik. Ennélfogva a nagy fejlődés ösvénye a megvilágosodás minőségének tisztázásán és a végtelen jóban való megnyugváson át vezet.”

Máshol így ír Eredendő Természetünkről:

„Az emberek a Szellem végett tudnak embernek lenni. Amíg a Szellem jelen van, addig élnek. Mikor a Szellem távozik, meghalnak. A Szellem bejárja az Eget és a Földet, ismeri a múltat s a jelent, minden szubtilis létezőbe be tud lépni, minden helyen létezik. Belép a vízbe, és nem fullad meg, belép a tűzbe, és nem ég meg, akadály nélkül belép a fémbe és kőbe. Olyan óriási, hogy megtölti a világegyetemet, oly kicsi, hogy elfér egy hajszál végében. Észrevehetetlen, megfoghatatlan, felfoghatatlan, leírhatatlan.

Aki a Szellemet ügyesen használja, idővel összhangban változik, részese lesz az Ég és Föld minőségének, részese lesz a Nap és Hold fényének, részese lesz a négy évszak rendjének, őseredeti állapotban uralkodik a természeten, és szolgálja a természetet időleges állapotban.”

Mivel a világegyetemet átjárja az Eredendő Természet minden minősége, mi emberek is részesülhetünk belőle. Ez az Ég ajándéka, amit bennünk a Szellemünk hordoz. Érdekes módon az Eredendő Természet tulajdonságai közül a különböző emberek mást és mást kapnak ajándékba. Ez úgy jelenik meg, hogy Szellemünk az Eredendő Természet (Xing) összes tulajdonságát hordozza, ezek közül mégis csak néhány érhető el a cselekvő nemcselekvés (Wei Wuwei) állapotában. Ez a néhány aktív tulajdonság az emberi természetünk lecsendesítését követően magától felragyog, természetes módon jelenik meg. Az Eredendő Természet többi tulajdonságát azonban tudatos munkával érhetjük csak el.

Azt a részt, amelyet a Xingekből aktívnak kaptunk meg, Haónak nevezzük. A Hao közti különbözőségek magyarázzák meg az emberek közötti különbségeket. Miután lecsendesítettük tudatunkat és nem zavarjuk meg evilági törekvésekkel, az egyes emberekben más és más minőségek jelenhetnek meg. Ügyeljünk rá, hogy ne keverjük össze ezeket a minőségeket a hétköznapi minőségekkel.

Az Eredendő Természetünk tulajdonságait úgy képzeljük el, mint egy tizennégy oldalú gyémántot: az oldalai különbözőek, mégis ugyanarról a gyémántról van szó. Amikor megpróbáljuk leírni a gyémántot, legtöbbször csak a rajta átengedett fényt jellemezhetjük. A tizennégy tulajdonság eltérőnek tűnhet, de mindegyiket átjárja a szabadság, a természetesség, az üresség és a fény. Ez lehet az egyik oka annak, hogy ha a Mestereket vizsgáljuk, bizonyos vonatkozásban különbözőnek látjuk őket, az általuk megjelenített energia mégis egyízű.

Bai Yuchan (白玉蟾1194~?) így ír a Szellem és az Eredendő Természet kapcsolatáról:

„Az Eredendő Természetben a Szellem a Mester. A Szellem az Eredendő Természet lényege. A Szellemben az Eredendő Természet a legelőkelőbb. Az Eredendő Természet a Szellem veleje. Egyesítve a testben megnyilvánuló Szellemet a Szellem Eredendő Természetével, ezt nevezik az Eredethez való visszatérésnek és az élet meghosszabbításának. Ez megteremti a tiszta Daót és a makulátlan szívet.”

Bai Yuchan (白玉蟾)

A Haiqiong Bai zhenren yulu (海瓊白真人語錄 Bai Haiqiong Tökéletesedett feljegyzett mondásai) című művében Bai Yuchan azt is megfogalmazza, hogy miként érhetjük el Szellemünket.

„Az összes különféle módszer valójában mind csak a tudat módszere. A módszerek a tudat miniszterei, és a tudat minden módszer uralkodója. A tudat továbbá az Eredendő Természet [a test] mestere, és a Szellem háza. A nyugodt, békés tudat hatékony Szellemet eredményez. Ha a tudat elterelődik, akkor a Szellem távozik, vagy dühbe gurul. Az üres tudat ugyanakkor a pozitív Qi összpontosítását hozza létre. Az egyszerű és tiszta tudat a Yang összhangját idézi elő, vér és Qi szabadon tud áramolni, nem akadályozza őket semmi. Ha az Akarat és Szándék a nemcselekvés állapotában tud időzni, akkor minden vágy megnyugszik. A tudatban nem lesznek háborgó gondolatok, a Szándékot pedig nem terelik el külső ügyletek. Ilyenkor a tudat folyton visszatér az egységbe és természetesen áramlik.”

Bai Yuchan (白玉蟾)

„A Xing az Eredendő Természetünk. Ez az ember veleszületett minősége. Szellemi emberként működni nem jelent mást, mint az Eredendő Természetünket figyelembe véve végrehajtani tudatos tetteinket. A Xing tartalmazza a Valódi Tudást, és emberként birtokoljuk a szabad gondolkodás és tudatosság minőségét, azaz Tudatos Tudást. E két tudás egyesítésével valósul meg az a bölcsesség, amely harmóniát teremt köztünk és a világ között. Ez a bölcsesség megvéd minket minden ártalmastól, fokozza egyéni szerencsénket, egészségben és hosszú életben tartja testünket, és nyugalmat ad.”

Cheng Yihan Mester az Eredendő Természetről:

„Születés előtt az Eredendő Természetet tehát egy fényes, ragyogó tükörhöz lehet hasonlítani. A tükröt napról-napra elfedi a világ pora, míg többé már nem tükröz vissza semmit. Az önművelés célja, hogy napról-napra tisztogassa Eredendő Természetünk tükrét, amíg az fényesen elő nem ragyog. Ki kell törölnünk a világ és a család fogalmainak festékét, hogy napvilágra kerüljön a makulátlan Eredendő Természetünk. Ezért mondják, hogy »a világ útja napról-napra növekedés, míg a művelés útja állandó kevesbedés.«”

Cheng Yihan Mester összefoglalója az Eredendő Természet elhagyásáról:

„A Xing ezért az ember természetes alkatát jelöli, amiben felismeri a tiszta, makulátlan tartalom jelenlétét, ami összeköti az ember és a világegyetem természetét. Az ember eredetileg össze volt hangolva a világegyetemmel, de elhagyva azt, nem egyszerűen csak áthágta a szellemi törvényt, hanem el is vágta a kapcsolatát az élet tiszta forrásával. Az Eredendő Természet elhagyása, ami a legnagyobb sértés, amit csak elkövethetett, elválasztotta a Daótól és elkülönítette az egésztől, kiszolgáltatva őt önmagának.”

A Xing, ami az ember alaptermészete, lényegét tekintve jó. Maguk az emberek továbbá, mivel mindannyian ugyanazon a természeten osztoznak, mind „egyenlően emberek”, bár abban a tekintetben nagyon különbözhetnek egymástól, hogy törekszenek-e az Eredendő Természetük lényegisége és rendeltetése felé vagy pedig elhanyagolják azokat. Mivel a természetet nem lehet megváltoztatni, ezért az embert arra sürgetik, hogy javítsa ki a személyes természetét és állítsa helyre az Eredendőt.

Az Eredendő Természet elvesztését a következőnek tulajdonítják:

• az öt szín szépségének, ami megzavarja a szemet,
• az öt hangjegynek, ami megzavarja a fület,
• az öt illatnak, ami megzavarja az orrot,
• az öt íznek, ami megzavarja a szájat, valamint
• az összes tetszésnek és utálatnak, ami a tudatot zavarja össze.

„A Tao követője nem kívánja a világot vagy benne az embereket megváltoztatni.
Engedi, hogy minden megváltozzon.
Így cselekszik, mivel tudja, hogy a magasabb szférákban nincsen győztes és vesztes,
hanem mindennek és mindenkinek ugyanolyan természete van." Ni Mester

Forrás:

http://www.dao.hu/taxonomy/term/60