"Az
élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai
között úgy bánunk önmagunkkal és egymással, hogy érdemes legyen a
világon lenni." Popper Péter
És a fogantatás? Az élet a foganás szent pillanatával kezdődik és nem a születéssel. Aki azt képzeli, hogy a születés az első pillanat, az soha ne vessen, mert a magnak a növényhez semmi köze nincs számára! A magot azért veti el, mert a jövőben így reménye van kenyeret enni. Az ember magja is a jövő reménysége. Azt elpusztítva egy embert pusztítunk el. Ha a magokat elvetés helyett tűzbe vetjük, elpusztítjuk a termést. Éppígy, aki embriót öl, embert öl és elpusztítja a jövőbeni életet, cselekedeteket, gondolatokat, érzelmeket, amik az ember életét alkotják. Ilyen egyszerű ez.
A teremtésünk pillanata a foganás. Attól kezdve már vagyunk. Folyamatosan alakulunk, átváltozunk, de ugyanazok vagyunk.
Mikor megöregszünk, éppúgy nem fogad szót a testünk, mint embrió korunkban. Akkor, mert kívülről úgy látjuk, hogy nem mozog már szerintünk megfelelően a test, nyugodtan megölhetjük a lelket, szellemet is???? Éppígy a magzat épülő, alakuló teste is szent temploma az ő lelkének, szellemének.
Így kimondhatjuk, az ember földi élete a fogantatás és a halál két végpontja közt megy végbe. A születés nagy esemény, de semmiképpen sem az élet kezdete.
Wlacsil Zoltán
(SiHing Hou)
Budapest
2013.09.26.
Kommentáld!