A tétel:

Nincs általános igazság, vagy egy igazság. Minden nézőpont kérdése!

Szerintem:

ez a felfogás és tétel alapvetően helytelen.

 Tudom, hogy manapság nem divatos ezt állítani és a gnosztikus szinkretizmus térhódításával egyre kevésbé elfogadottabb, ha valaki azt mondja, hogy létezik végső igazság. Én mégis bátorkodom ezt kijelenteni.
 Mire alapozom ezt?
A megfigyelésekre. Mindennek van vezérelve és minden államnak, minden teremtménynek közepe és vezér elve.
 Nem ismerünk olyan élő organizmust, melynek belső felépítését a káosz uralná. Ellenkezőleg! Mikor az élőlény szerveződik, az addig a káosz törvényeinek engedelmeskedő anyag, egy vezérelv szerint újra szerveződik és attól kezdve szabályok uralják a tér-idő ezen darabját, melyet organizmusnak nevezünk. Még  a neve is árulkodó: szerveződés...
 Minden, mely létezik elvek és egy végső elv alapján szerveződik.
Ha egy élőlénynek, állatnak nincs központja, testét újra visszaadja a káosznak, mely azért csak látszólag rendezetlen.
 Mindezeket átlátva, nem állíthatjuk azt, hogy az, aki létre hozta a látható világot, maga teljesen rendezetlen és a káosz uralja.  Aki ezt mondja, az nem veszi a hajlandóságot, hogy a teremtményei által ismerje meg a Teremtőt.
Miért mégis, hogy tapasztalatunk szerint annyi igazság van?
 A kérdés nem bonyolult és nem is misztikus. Ha oda figyelünk a természetre akkor erre is választ kaphatunk.
 Tapasztalataink különbözősége abban rejlik, hogy mindannyian tükör által, homályosan látunk. Azt, hogy mit fogunk fel a velünk történő dolgokból, nagyon befolyásolja neveltetésünk, addigi életeseményeink, saját lelki alkatunk és még sok minden, amit itt felsorolni is hosszú.
 Ha egy ragadozó prédát ejt, akkor az azt egy eseményt másképp éli meg a préda és a ragadozó is. Más eseményt éltek meg? Más időben történt velük az esemény? Egyáltalán két eseményt éltek át?
 Természetesen egy eseményről van szó, de két külön résztvevő, két külön világáról...
Ha a példán tovább gondolkodunk és feltesszük, hogy kívülállóként látjuk az eseményt, akkor lelkünk a prédának szurkol és együtt érez a szenvedő féllel. Szinte megutáljuk a ragadozót. Szomorúak vagyunk, ha a préda elbukik. Örülünk a pórul járt ragadozó esetén. Ám, ha tovább figyeljük a ragadozót, bizony láthatjuk: éhezik. Éhezése oly hosszú időn át tartott, hogy kicsinyeit nem tudta táplálni. Azok kínlódva pusztulnak el szemünk előtt. Ha a prédára vetjük tekintetünket észre vehetjük: idős, legyengült, az élet súlyát nehezen viselő egyed az. Tán a halál is megváltás lett volna neki. Most miképpen látjuk az előző eseményt? Most kinek szurkolunk?
  Nem láttunk más eseményt, de megváltozott a hozzáállásunk ahhoz amit láttunk. Számunkra új igazság született. Másképp mesélnénk ezután a történetet és más hatással lesz ránk, amit láttunk az elkövetkező életünkben.
 Ám a végső igazság megmaradt. Egy ragadozó és egy préda harcát láttuk az életért...
 Térjünk vissza képünkhöz!
 Azt látjuk, hogy egy tárgynak a különböző nézőpontok által, különböző alakot kölcsönöz a mögé helyezett vászon.
Nem azt látjuk tehát, hogy két tárgy van van, hanem azt, hogy saját nézőpontunkból szemlélve más és más tükörképe keletkezik ugyanannak az egy tárgynak!
 Mi levonhatjuk ugyan a következtetést, hogy több alakot látunk, de ez csak egyéni nézőpontunk miatt van.
 Érdekes még egy dolgot figyelembe venni: ha nem a képeket figyeljük, hanem a tárgyat, akkor azt is észre vehetjük, hogy a tárgy maga sosem változik. A ráeső fény más megvilágításba helyezi, de önmaga változatlan marad. (Már amennyire változatlan maradhat egy teremtmény :-) )
 Mit mondhatunk tehát végső következtetésként?

A teremtett világot szemlélve azt tapasztalhatjuk, hogy mindennek van végső igazsága és valója, csak éppen saját nézőpontunk és szemünk eltakarja azt előlünk. Aki ebből azt a tanulságot vonja le, hogy annyi igazság létezik, ahány ember és nézőpont van, az nem értette meg a teremtés és a Teremtő lényegét! Elhomályosítja a látását a saját belső világa és nem a tárgyat szemléli csak az árnyképeit.

" Látást az öt szín tompít..."

Wlacsil Zoltán
Budapest, 2013.01.10.