Liu Yiming a következőképpen magyarázza ezt az ok-okozat törvényt:

"Ha búzát vetsz, búzát aratsz; ha lenmagot vetsz, lent aratsz. A len nem fog búzát teremni és a búza sem ad lent – a magok különbözőek. Megfigyelésem alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem más, mint a Dao ok-okozati törvényének megjelenése.

Ha az emberek alapvető gondolatai jók, ha cselekedeteik jók, akkor bizonyosan áldásban részesülnek. Ha az emberek gondolatai rosszak, és cselekedeteik szintén rosszak, azok bizonyára szerencsétlenséget hoznak fejükre.

A jó és rossz gondolatok az események okai, az áldás vagy balszerencse pedig a következmény. Ha van ok, akkor bizonyosan lesz következmény is. Az nem lehetséges, hogy a jó mag rossz gyümölcsöt teremjen, vagy a rossz mag gyümölcse jó. A jó és a rossz következmények, akár a formákat követő árnyékok, bizonyosak és állhatatosak.

Minden a jó vagy a rossz vetésének választásán múlik, megkülönböztetve, mi is a jó és mi is a rossz. Ennél fogva a Bölcs megfontolja cselekményének kezdetét, a dolgok kezdetekor igen figyelmes, hogy képes legyen azt kivirágoztatni a végén."

A következő példával Liu Yiming tömören összefoglalja azt a folyamatot, amelyen keresztül kijuthatunk az ok-okozat kötelékéből.

"Ha a barackfa elöregszik, olts reá fiatal ágat és újból barackot terem. Ha a szilvafa elöregszik, olts reá a fiatal ágat és újból szilvát terem. Ennek az az oka, hogy bár a fa öreg, mégis van ereje a gyökereiben. Megfigyelésem alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem más, mint az idős emberek megújhodásának Daója.

Az emberek vénülnek, mert engednek az érzelmeknek és szenvedélyeknek – aggodalmak százai befolyásolják elméjüket, miriád eset csigázza el testüket. Erejük elhasználódik, lelkük kimerül, a hamisat valósnak hiszik, és az öröm szenvedést eredményez.

Az Életenergiájuk addig a pontig forgácsolódik, míg közel teljesen ki nem merül, Természetük összezavarodik és Életük meginog. Mivel a gyökerek bizonytalanok, megöregszenek és meghalnak. Ezért nem lehet a végzetet okolni, mert önmagukra hozzák ezt a sorsot.

Ha az emberek már eleget tudnak ahhoz, hogy megbánják hibáikat és változzanak, érzelmi hullámzásaikat kisimítsák, megszabaduljanak a mérgektől, az indulatoktól és a birtoklástól való függésüktől, ha a fényűzésre és rangra úgy tekintenek, mint múlékony felhőkre, ha a hatalmat és nyereséget banditáknak és ellenségnek tekintik, akkor minden üressé válik számukra és a ragaszkodás megszűnik. Gyermek módjára összpontosítva az Életenergiát, mértékletes életet folytatva, eltárolva az Életerőt, táplálva a Szellemet, az illúzióktól megszabadulva és visszatérve a valósághoz, mindenkoron segítve a gyökerek gyarapodását, minden egyes lépést megtéve a helyes úton, növelve az igaz gondolatokat és csökkentve a hamis gondolatokat, kívül és belül egyaránt őszintén létezve, egybeolvadva a természet törvényeivel – ezek következtében valóban megifjodhatnak.

Ez hasonló folyamat ahhoz, mikor egy idős fára fiatal ágat oltanak. Egy ősi Mester így fogalmazott: „Még ha hetvenes vagy nyolcvanas éveidben jársz is, ha akár csak egy lehelet is van még benned, a helyreállítás lehetséges.” Ez így igaz."

„Az Örökkévaló Igazság szerint: „A balsorsot és az áldást minden egyes személy maga vonzza magára, nem pedig jól meghatározott és megkülönböztethető utakon, kívülről érkezik.”

Általában nem ismerik fel, hogy a sorscsapás vagy áldás az egyetemes energiának a válasza egy személy tudatának formájára és az illető viselkedésmódjára. Ez finom, mélyreható és szövevényes módon megy végbe. Ugyanakkor az emberek számára is nyilvánvaló, hogy ez a következmény hiteles, és mindig pontosan megjelenik. A régiek ezt az energia-megfelelést néha a „büntetés” vagy „megtorlás” törvényének hívták. Bárminek is neveznénk, tulajdonképpen azt jelenti, hogy a cselekedet, a tett mindig visszahat az elkövetőre, vagyis a külvilágtól mindent „visszakapunk”. Az ember gondolkodásmódja és cselekvése valójában teljesen kihat életére, és megváltoztatja életminőségét, illetve -hosszát.

A jó vagy gonosz gondolkodás, illetve cselekvés olyan elkerülhetetlen következményekkel jár, mint ahogy elválaszthatatlan az árnyék az élőlények testétől. Az emberek auráján nyomot hagy minden olyan bűntett és vétek, amelyet személyes megjavulásukig és megváltozásukig követtek el. Az aura a személy szellemi valóságából összeálló energiamező. Magunkkal hordozzuk szellemi valóságunkat, míg a külvilág az ennek megfelelő energiákkal hat vissza ránk. A felsőbb birodalmak reakciója az adott személy aurájára olyan, mintha egy szellemi lény jegyezné fel az illető gonosztetteit, és súlyosságának megfelelő büntetést szabna ki. Ezen túlmenően, léteznek olyan gonosz szellemek, melyek az ember testébe bújnak, ha a szóban forgó személy gonoszsága elér egy bizonyos szintet.

A gonosz gondolatok, tettek és energiák lerombolják az élet normalitását. Ennek következtében leromlik az egészség és az ember Szelleme is kiürül, sivár lesz. Így egyre gyakrabban csak szenvedéssel és nyomorúsággal találkozik, a többi ember pedig egyre jobban elutasítja társaságát. Sorscsapások és szerencsétlenségek hajszolják, a boldogság és a jószerencse pedig menekül előle, mindenféle ártó energia veszi körül. Az élvezetek, a gyönyör méreggé válik, a boldogság eltűnik. Mikor az életlehetőségek megszűnnek, és az Életenergia kimerül, a személy anélkül fog meghalni, hogy lehetősége lenne elérni a halhatatlan szellemi életet. Ezért mindazoknak, akik örök és jó életet szeretnének élni, legelőször is kerülniük kell minden gonosz tettet.”

Ni Mester a következőkben tanácsot is ad arra, hogy milyen tettekkel tehetünk jót magunknak és másoknak egyaránt:

„Hogyan vigyázhat tehát az ember saját Szellemére, hogy a jó növekedjék benne és elkerülje a rosszat? Ha cselekedetei helyénvalóak, helyesek és jók, nyugodt lehet. Ugyanakkor, a teljes sikerhez kerüljünk el minden olyan személyt és helyzetet, mely sérti az Utat, és ne járjunk gonosz ösvényeken. Semmi szégyenteljest ne kövessünk el, még titokban sem. Gyakran nem könnyű a megszokott rossz tulajdonságokat levetkőzni, és távol maradni a veszélyes helyzetektől vagy az ártó szándékú emberektől, de a folyamatos törekvés biztosan meg fogja hozni gyümölcsét. Néha egyenesen jobb az egyedüllétet választani, mintsem a rossz társaságot.

Növeld a jót az erény felhalmozásával, és szorgalmasan gyűjtsd a szellemi érdemeket a jó gondolatokkal és cselekedetekkel. Szíved érezzen együtt minden teremtett lénnyel. Szellemi energiádhoz, az élet valódi tekintélyéhez mindig legyél hűséges. Szüleidre nézz föl, óvd és tiszteld testvéreidet. Ne vonakodj, ha segíteni kell másokon, és ne legyenek elvárásaid családoddal vagy barátaiddal szemben. Műveld és fejleszd személyiséged, ez másokra is jó hatással lesz. Legyél együttérző az árvákkal, az öregekkel és az özvegyekkel.

Tiszteld az időseket és neveld, dédelgesd a gyermekeket. Segíts a bajban lévőknek, támogasd a szűkölködőket. Értelmetlenül és szükségtelenül ne bánts semmilyen érző lényt. Mások sorscsapása esetén legyél részvétteljes, ha pedig szerencséjük jobbra fordul, örvendezz velük együtt, így fokozatosan egyre több és több jó gondolatod támad, ugyanakkor a felmerülő rossz gondolatokat könnyebb lesz semlegesíteni.

Mások gyengeségének és rossz irányú törekvéseinek láttán légy megértő, de annál inkább örvendj, ha később mégis a jó irányba kezdenek fejlődni, erősebbekké válnak és gyarapodnak jó tulajdonságaik. A többi ember gyarapodását tekintsd saját gyarapodásodnak, veszteségüket pedig saját veszteségednek. Ne tedd nyilvánossá és ne hozd szóba mások hibáit, valamint ne dicsekedj saját kiválóságoddal.

Ha a helyzet úgy hozza, hogy segítségre lenne szükséged, nagylelkűen jutalmazd meg a jótevőd, de fordított helyzetben érd be kevéssel. Panasz nélkül viseld el a szidalmakat, a megaláztatást és a sértéseket. Ne vesd meg a szerencsét és a kedvező körülményeket. Jó szívvel, vígan adakozz, és soha ne várj viszontszolgáltatást.

Mindez egy általános útmutatás volt, mely segíthet a jó irányba való haladáshoz. Minden személynek meg kell találnia saját személyes módját arra, hogy kifejlesztett jóságát kiterjessze a közvetlen és távolabbi környezetére. A helyzettől és a bejárt életúttól függően ez minden ember esetében másként történhet. Sohasem szabad másokat utánozni, az embernek saját képességeit és természetes adottságait kell munkába fognia.

A saját természetünk jóságának kiterjesztését rendkívüli eredmények követik. Ha valaki jó,  mások  tisztelni kezdik. Az igazságosság és békesség embereit a boldogság és jólét veszi körül, a gonosz dolgok elkerülik, és szellemi lények védelmezik. Az illető ily módon akár Halhatatlanná vagy Istenséggé is válhat.

A hagyományos, szellemi bölcsesség szerint annak, aki Halhatatlan Istenséggé szeretne válni, mintegy háromezer erényes tettet kell végrehajtania. Ha valaki boldog szeretne lenni, és hosszú földi életre vágyik, akkor szám szerint háromszáz és ezerkétszáz közötti jótettre van szüksége. A jótettek között a legmagasabb rendű a harmónia, a békesség és egyetértés megteremtése az emberek között, valamint a sok embert elpusztító háborúk megakadályozása. A harmónia erősítése egyaránt vonatkozik a nemzetek és az egyes személyek közötti nézeteltérésekre is.”

Forrás:

http://www.dao.hu/taxonomy/term/67