A mammográfiai szűrés nagy arányban okoz rákot, továbbá jelentős túlkezeléshez vezet, s nem megelőzi, csak detektálja a rákot. A mammográfiás szűréshez képest a D-vitamin valóban megelőzi és sokkal nagyobb arányban véd a mellrákkal és a mellrákhalálozással szemben, mint a mammográfia vagy bármilyen szűrés.

Attól tartok, a legtöbb nő mellrák elleni küzdelme a fohászban és a reménykedésben kimerül. Ennek persze részben az is az oka, hogy a közegészségügy "nesze semmi, fogd meg jól" típusú ajánlásokat tesz, hisz a hivatalos orvoslás úgy tesz, mintha csak bizonytalan feltevéseink lennének a mellrák kialakulását illetően.
Mivel a mellrák az egyik vezető halálok a nők körében, a kérdésnek politikai aspektusa is van, s a politika a betegségipar nyomására nem a megelőzésben, hanem a detektálásban látja a megoldást. Ez párosulva megfelelő propagandával, csőlátást alakít ki a nőkben, akik engedelmesen eljárnak a rendszeres mammográfiai szűrésre, tudomást sem véve, hogy a független szakirodalom meglehetős kétkedéssel tekint e módszerre.
Az alábbi rövid összefoglalómmal senkit nem szándékozok lebeszélni a mammográfiáról, csupán összefoglalóm a mammográfiával járó kockázatokat, és összevetem a mammográfiával nyerhető előnyöket a más, mellrák megelőző módszerek hatékonyságával. Bár az emberek szeretik a fekete-fehér üzeneteket, azaz, "most akkor menjek vagy ne menjek", azonban meg kell tanulni, hogy a felelősséget -előnyöket és hátrányokat mérlegelve- mindenkinek magának kell viselnie döntéseiért. Mindig lesz ugyanis, akit éppen a mammográfiai szűréssel időben felfedezett rák ment meg, őt nehéz lesz arról meggyőzni, hogy a mammográfia nem hatásos módszer a mellrák ellen. Azonban, ha megtudjuk, hogy a mammográfia maga is rákot okoz, akkor már támadhat némi elbizonytalanodás.

A mammográfia mellrákot okozhat

A mammográfiára járó nők mit sem tudnak arról, hogy a szakirodalomban a fejük felett, vagy inkább a hátuk mögött azon vitáznak, vajon a mammográfia okozta mellrákos megbetegedések száma meghaladja-e, avagy inkább alulmúlja-e a mammográfiával felderített mellrákos esetek számát. Heyes és mtsi. (2006) elemzése szerint a mammográfokban alkalmazott alacsony energiájú röntgen sugárzás rákkeltő kockázatát eddig alaposan alábecsülték. A legújabb radiobiológiai elemzések szerint a mammográfokban alkalmazott sugárzás 4-6-szor rákkeltőbb, mint a nagyenergiájú sugarakat alkalmazó egyéb röntgen technikák. Az elemzések szerint pl. az 50-54 évesek közt végzett kétévenkénti mammográfia egymillió nő közt 5300 rákos esetet derít fel és 238-356 rákos esetet idéz elő. Ha a nagykockázatú (pl. mellrák elfordult az első fokú felmenők közt), gyakoribb szűrésen átesett nőket vesszük, akkor a mammográfiával felderített 5300 esetre már 1160-1740 közé esik a mammográfiával okozott rákos esetek száma.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a BRCA mutációjú nők azonos sugármennyiségre is fokozott rákkockázatot mutatnak, hiszen bennük a mellrákot elnyomó gének hibásak, azaz minden rákkeltő behatásra sokszorta nagyobb valószínűséggel indul meg bennük rákos folyamat. A mammográfiás szűrési rendszerben azonban pont a nagykockázatú nőket szokás gyakoribb, évenkénti szűrésbe bevonni és nem csupán 40-50 éves kor felett, hanem már huszon-harmincéves kortól. Ez azonban azt jelenti, hogy pont a sugárérzékenyek kapják jóval korábbtól és jóval nagyobb dózisban a sugárterhelést. A sugárterhelés, bármekkora is, egész életen át fejti ki a hatását, tehát az élet során elszenvedett ilyen-olyan sugárterhelés (mammográfia, tüdőszűrés, CT) összeadódik és egyre növekvő rákkockázatot jelent. Mivel a mammográfiai szűrés optimális esetben is a 10-20%-kal csökkenti a mellrákhalálozást, erősen kérdéses, hogy megéri-e az alkalmazása, ha a millió személyre eső 5300 felderített rákos esettel 238-1740 közé eső számú (5-32%) indukált rák jár.

A BRCA mutációra általában csak a mellrák kialakulása után derül fény, de a mai gyakorlat szerint, ha valamiért felmerül a gyanú, éppen ezeket a nőket fogják gyakoribb szűrésre buzdítani, mivel éppen a nagykockázatúnak tekintett nők esetén szorgalmazzák a gyakoribb és fiatalabb korban elkezdett szűrést A szakirodalomban vannak adatok arra, hogy pont a BRCA mutációból kiinduló rákok mammográfiával nehezebben detektálhatók, és az is ismert, hogy a fiatalabb korban végzett mammográfia kis hatékonyságú a nagysűrűségű mellszövet miatt. A mammográfiás szűrés meglehetősen kontraproduktív, különösen a nagykockázatúak körében, mert úgy fokozzák esetükben a sugárterhelést, hogy azzal előny nem, csak fokozott kockázat jár.

Berrington és mtsi. (2009) elemzése szerint a BRCA mutációval rendelkezők esetében csak 35 év fölött haladja meg a felderített rákot száma az indukált rákok számát. Berrington és mtsi. egy korábbi elemzésében válogatatlan (azaz alacsony és nagy kockázatú nők) populáción úgy kalkulálták, hogy a 20 éves korban kezdett szűrés 10 év alatt több rákot okozna, mint amennyit felderítene, és 40 éves kor alatt nem is származna előny a szűrésből.
Egy olyan eljárás alkalmazása azonban, amelyben maga a szűrési módszer is komoly rákkockáztot képvisel, csak akkor volna igazolható, ha semmiféle más, kockázatmentes megelőzési és szűrési módszer nem létezne. Erről azonban szó sincs. A klinikus által végzett tapintásos szűrés eredményességét összevetették a mammográfia hatékonyságával és semmiféle előnyt nem tapasztaltak a mammográfia javára.

Mammográfia és túlkezelés

Vannak azonban más gondok is a mammográfiával, ami per pillanat az egyetlen, amit a közegészségügy ajánlani akar. Korában több cikket közöltem, ill. Paleolit táplálkozás könyvemben, majd a Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvemben is elemeztem a mammográfiával kapcsolatos 20-30%-os túlkezeléses kockázatot. Mivel a mammográfia technikájában az egyre finomabb felbontást tekintik célnak, egyre kisebb elváltozásgyanús területeket képesek felismerni, amelyek esetében aztán újabb vizsgálatra, biopsziára és műtétre kerül sor. A szűrt nők körében 20%-kal több mellamputációra került sor, mint a nem szűrteknél, azonos rákgyakoriság mellett. Azaz, 20%-ban olyan nőknek távolították el a mellét, akiknél ez indokolatlan volt (Gotzsche és mtsi., 2009). A false pozitív riasztások, azaz az utólag indokolatlan visszahívások aránya országonként eltérően 20-50% közé esik 10 szűrés átlagában. Az indokolatlan visszahívások, a fölösleges kezelések (pl. biopszia),majd a szövettan eredményére való várakozűs komoly pszichoszociális stresszt jelentenek, amely rengeteg nő életét nem csak akutan, de évekre beárnyékolja.
Az egyre kisebb elváltozások felismerésére tett erőfeszítés azért is vakvágány, mert az elemzések azt bizonyítják, hogy a 2 cm-nél kisebb elváltozások jó része, anélkül, hogy felismernék, visszafejlődik. A másik gond, hogy a mammográfia csak sűrűséget és szerkezetet mutat, de nem tudja megmutatni, hogy élő, aktívan osztódó sejtekről van-e szó, avagy csak egy néma csomóról. A termográf ennek eldöntésére alkalmas eszköz és ráadásul kockázatmentes.

A mammográfiával azonban nem csupán az a baj, hogy maga is rákot okozhat és túlkezeléshez vezet, hanem sok már probléma is adódik. Legfőképpen az, hogy a mammográfia nem megelőzi a mellrákot, csupán detektálja. Ha a tűz elleni védelem csak abból állna, hogy növeljük a tűzoltók személyi és eszközállományát, akkor a védelem kis hatásfokú volna. A tűzvédelemben fontos szerepet játszik a megelőzés. Ezzel szemben a mellrákkal kapcsolatban a közegészségügy abszolút fatalista, ő csak a szűrésre koncentrál, a megelőzés az az egyes ember dolga marad. Az egyes ember viszont nem tudja, mi az igazoltan hatékony megelőzés, csak azt hajtogatják neki, hogy "éljen egészségesen".

Szénhidrát és mellrák

A Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvemet a "normális" emberek valószínűleg úgy tekintik, hogy az nem nekik szól, olvasgassák csak a "paleolitőrültek". Pedig ebben a könyvben a legújabb szakirodalom alapján 10 súlyos civilizációs betegséget elemzek végig, s egyáltalán nem azzal a céllal, hogy a paleolit táplálkozást propagáljam, hanem hogy e betegségek és a nyugati életmód kapcsolatára rámutassak. A rákfejezetben természetesen sok szó esik a mellrákról és a BRCA mutációkat hordozó nők fokozott kockázatáról is (Szendi, 2011). A fejezet konklúziója, hogy a nyugati életmód és a rák között a fokozott finomított szénhidrátbevitel és a D-vitaminhiány teremt kapcsolatot.

A fokozott szénhidrátfogyasztás következtében a nyugati emberben magas a vércukorszint, következésképen az inzulin- és az Inzulinszerű Növekedési Faktor (IGF) szint is. Mindkettő serkentőleg hat a rák kifejlődésére, ugyanis a ráksejtek cukor és inzulinfüggők, s szembe a normál sejtekkel, a magas vércukorszintre nem válnak inzulinrezisztenssé, hanem, ellenkezőleg, növelik inzulin receptoraik számát a még nagyobb cukorfelvétel érdekében. Mellráksejtek esetén a vizsgálatok szerint a normál szövethez képest ötször több inzulinreceptor található a sejtek felszínén, azaz ötször több cukrot vesznek fel, s ettől tudnak drámai gyorsasággal növekedni. A kezdeti kutatások azt bizonyítják, hogy a rák kifejlődésének kockázatát, vagy a már kialakult rák progresszióját csökkenti a minimális vagy nulla szénhidrát fogyasztása (lásd. Zsírdús étrenddel legyőzhető a rák?). A nyugati étrend másik következménye a szervezetszintű gyulladás, s gyulladás ugyancsak a rák melegágya. Az a tény, hogy a természeti népek körében a rák gyakorlatilag ismeretlen, ugyancsak azt erősíti, hogy a rák egyik fontos meghatározója az étrend.

Mivel sok mellrák hormonfüggő, sokat kutatott kérdés, miből származik a mellszövet kumulatív hormon behatása. Ennek több forrása van, az egyik legalapvetőbb, hogy a modern nőnek egy-két gyermeke van, s szoptatni is rövid ideig szoptat, azaz reproduktív korának java részében magasak a nemi hormonszintjei. Ezen változtatni lényegében nem tudunk, ez tehát mondhatni elméleti érdekesség. A magas nemi hormonszint azonban összefügg a nyugati étrenddel, az elhízással (a zsírszövetek ösztrogént bocsátanak ki) és a mozgáshiánnyal. A rendszeres sport csökkenti az ösztrogénszintet és az inzulinrezisztenciát, és ezen keresztül a mellrák kockázatot. Komoly kockázati tényező az egészségesnek beállított tej és tejtermékek, mivel a kívülről bevitt ösztrogén döntő része a tej- és tejtermék fogyasztásból származik (lásd. Az ösztrogén kapcsolat tej és mellrák között)

D-vitamin és mellrák

Végül beszéljünk a D-vitaminról. A D-vitamin rákmegelőző hatását a legutóbbi D-vitaminajánlások egyszerűen tagadják, aminek az az oka, hogy az ajánlások szerzői csak a 4-800 NE adagokat alkalmazó placebokontrollos vizsgálatokat vették figyelembe, ekkora mennyiségtől azonban nem is várható preventív hatás.

A Napfényvitamin könyvemben részletesen összefoglaltam mind a D-vitamin adagolásával kapcsolatos tévhiteket, mind a rákmegelőzésben betöltött szerepét. Janowsky és mtsi. (1999) a D-vitamin vérszintje alapján 5 csoportot hoztak létre. A legalacsonyabb vérszintű csoportban mindenkinek 14 ng/ml alatt volt az értéke, a legmagasabb vérszintű csoportban legalább 25 ng/ml volt a vérszint, ami meglehetősen kevés, ez mai fogalmaink szerint a D-vitamin elégtelenségnek felel meg, míg az 1. csoport D-vitaminhiányban szenvedett. Mégis, ez az elégtelen szint is, a D-vitaminhiány szinthez képest már 5-szörös védelmet jelentett a mellrákkal szemben (Janowsky és mtsi., 1999). Garland és mtsi. által közölt adatok szerint a 25 ng/ml-nél magasabb vérszint már 80%-os védelmet jelent:

Egy másik vizsgálatban szintén nagy védőhatást találtak:

Ha összevetjük a mammográfia 10-20%-os rákos halálozást csökkentő hatását azzal, hogy a D-vitamin már viszonylag alacsony vérszint esetén is 50-80%-os védelmet jelent a mellrák kialakulásával szemben, akkor felmerül a kérdés, a közegészségügy miért azt a kétes védelmet jelentő módszert preferálja, amely nem megelőzi, hanem csak detektálja a rákot, csak a lassan fejlődő rákok kiszűrésére alkalmas*, és a szűrés során a felderített rákok 5-30%-nak megfelelő rákot indukál? És akkor még nem is beszéltünk az alacsony szénhidrát tartalmú étrend hatásáról, amely a D-vitaminnal kombinálva szinte 100%-os védelmet képvisel.

*a két szűrés közt kialakuló rákot intervallum ráknak nevezik, s a legveszélyesebb ráktípusok gyorsan növekednek, azaz a következő szűrésig már annyira kifejlődhetnek, hogy kicsi az esély a sikeres kezelésre.

Forrás:

http://www.tenyek-tevhitek.hu/a-mammografia-mellrakot-okozhat.htm