Érdekes ez a dolog...

Láttam egy filmet a tervezett elavulás névre keresztelt agymenésről. Az a lényege a dolognak, hogy ha a fogyasztó tartós, hosszú életre tervezett árucikkeket kap, akkor a gazdaság nem tud a kellő ütemben nőni. A technika és gondolat szülőhelye az Amerikai Egyesült Államok a nagy válság idején.

 A háború után, megindult az amerikai gazdaság felvirágzása. A gyárak tartós, jól használható, esztétikus dolgokat terveztek és gyártottak. Így a fellendülés a fogyasztói piac lassú telítődése miatt megállt. Össze ült hát a nagy tőkés társaság és kiötlött egy új, titkos tervet a gazdaság fellendítésére. Nem titkolt cél az volt, hogy az ő pénztárcájuk még nagyobb ütemben kezdjen el dagadozni. Tehát csak a társadalom egy nagyon kicsi rétegének érdekeiről volt itt szó.

 Beindult tehát a gazdaság az új terv alapján. A gyárakban újra tervezték a termékeket a nylon harisnyától kezdve, a tankhajókon át, a legkisebb kütyüig. Pl. meghatározták azt is, hogy ezután egy villanykörtének hány órán át szabad égnie? A mérnökök munkához láttak, és mint a mesében, megtervezték a királynak a három lépésre széteső cipőt, villanykörtét, autót, miegymást...
 A gazdaság pedig ettől a titokban tartott csoda tervtől, valóban újra növekedésnek indult.

 Na jó, ez így nem igaz. Fogalmazzunk úgy, hogy az extraprofit mennyisége újra az egekbe nőtt. Lehetett újra zsebeket tömni, mint azelőtt. Bár a mostani növekedés rettenetes elértéktelenedéssel járt az egész társadalomra nézve és minden fogyasztási cikk elvesztette méltányolhatóságát és értékének jó részét is. Nem volt már igazi érték a hamar széteső tucatáruban. Elvesztette értékét a kézműves munka, hiszen versenyezni az ömlesztett, gagyi, tömegáruval nem lehetett már.

  Az igazán sátáni dolgok azonban ezután következtek.
Azok, akik mindezen dolgok haszonélvezői voltak és, akik semmit sem vesztettek, hiszen volt pénzük az igényes kézműves dolgokra és igazán tartós fogyasztási cikkekre, (nem úgy, mint az általuk kirablottaknak) hihetetlen arroganciával és elképesztő gonosz értelemmel, kifundáltak egy előzőnél sokkal csodálatosabb és agyafúrtabb tervet tervet.

 Kitalálták a fogyasztói társadalom mitoszát. Ebben a fogyasztói társadalomban mindenki kapzsi és vérbe fojtaná a másikat minden kicsi előnyért. A fogyasztói társadalomban élők rettenetes módon kihasználják a természetet, rombolják, mérgezik a környezetet, mindig újabb és újabb dolgokra vágynak, az elhasználódott tárgyaikat nem javítják, hanem gonosz módon a természet terhére, csak lecserélik és ezzel a Föld minden organizmusát, globálisan veszélyeztetik...

 Szóval ilyen ez a fogyasztói társadalom... Aljas, kéj- és nyereségvágyó, hedonista, nemtörődöm, szeretettelen, önző, gyilkos...
 Keresem ezt a fogyasztói társadalmat, hogy jól a szeme közé nézzek...
Keresem, de nem találom. Bármerre is nézek, csak átvert, kirablott, rabszolgákat látok, akiknek mindene egyre értéktelenebb. Még élete és lelke is egyre kevesebbet ér a saját és kirablóik szemében. Ezeket a rabszolgákat saját ösztönviláguk láncán tartják és mesterségesen beléjük nevelt lelkifurdalás ostorral verik. Mintha bármibe is beleszólhatnának. Mintha nem önmaguk vérét áldozva lázadhatnának csak fel. Mintha nem megtévesztett tömeg lennének, hanem ezt a fogyasztói mizériát önként és dalolva vállalnák fel. Mintha lenne választásuk az önként vállalt szegénységen, vagy a parazita életen kívül.
 Tökéletes látszat. Mátrix, melyet nem a gépek, hanem  a tőke épített fel.

Van szabad választás, de nagy ára van a szabadságnak.  Lemondani mindenről, amiről elhitették velünk: EZ kell neked...
 Láttam erre példákat. Ők szabadságuk tudatában boldogok. Az árat viszont nekik is meg kellett fizetni. Vagy pénzzel, vagy a kényelemmel, vágyakkal, álmokkal...
A többiek álomban, rabigában, saját vágyaik, ösztöneik rabigájában sínylődnek, de nem önszántukból.
Vajon ki a nagyobb bűnös? A csaló, vagy akit átejtettek?
 Mégis, a bűnös örül, a kárvallott pedig, jól betanulva a leckét, önmagát ostorozva, állandó lelkifurdalások közt él.  Hiszen hatalmas kényelem szeretete és önzése miatt Afrikában éheznek, a sarkokon olvad a jég, jön az üvegházhatás. Miatta van egyre több földrengés és katasztrófa és ő felel szinte egy személyben, az őserdei fák kiirtásáért, az indiánok reménytelen helyzetéért és sok másért, amiről nem is tud és sosem hallott.

Ráadásul félhet a világ végétől is, hiszen bűnös, bűnös, bűnös...

 Ez már egyszer a történelem során bejött. A bűntudattal tökéletesen kormányozhatóakká lettek az emberek. Nincs tehát új a nap alatt. Az új isten a Pénz. Papjai bűntudattal terelgetik az öntudatlan tömeget, mint egykoron más vallások papjai is tették.
 Valóban bűnös a fogyasztói társadalom (ha létezik egyáltalán), de inkább istenét és papjait kellene elítélni, mert a társadalom többi tagja bizony vakságban, süketségben, bénaságban szenved.
Ez a nyomor pedig egyértelműen a Pénz papok aljasságának, elvetemültségének, kíméletlenségének a műve és nem a tömegek és a tömeget alkotó személyek személyes romlottsága...
 Szerintem
Wlacsil Zoltán
Budapest 2012.12.07.